Röviden:

Személyesség: tanulóink képességei eltérőek, érdeklődési körük egyedi. Óráinkat az Ön személyiségét figyelembe véve tervezzük meg.

Játékosság: rendszeres dolgozatírás, unalmas magolás helyett játékok, ötletes feladatok keretében történik a számonkérés, gyakorlás.

Stresszkerülés: arra törekszünk, hogy tanulóink mindig alkalmasnak érezzék magukat a kitűzött célok elérésére. Tartózkodunk a megalapozatlan, feszültségkeltő feladatoktól. Ön így motiváltabb lesz, befogadóképessége nő, kevésbé fárad.

Megalapozottság: minden ismeretet a már megszerzett tudásra építünk. A tananyag így rövidebb idő alatt sajátítható el. Kellő figyelmet fordítunk az ismeretek begyakorlására is.

Rutinszerzés
A tanult ismereteket akkor alkalmazzuk a mindennapi életben, vagy akár vizsgahelyzetben is könnyedén, ha megfelelő rutint szerzünk használatukban. Az alapismeretek gond nélküli gyakorlati alkalmazása ezen felül a további ismeretek elsajátítását könnyíti meg.

Tanulási fókusz: ügyelünk arra, hogy a tanuló figyelmét ne tereljék el tudásbeli hiányosságok, kellően be nem gyakorolt ismeretek.

Elsajátíthatóság: csak olyan mennyiségű új információval terheljük tanulóinkat, amennyit könnyedén képesek befogadni.

Oktatási alapelvek - részletesebben

Játékosság
A nyelvtanítás során mindig tekintettel kell lennünk arra, hogy csak olyan mértékben terheljük a tanulót, amennyire az feltétlenül szükséges. Ezért amikor csak lehet, válasszuk a kevésbé merev, a feszültséget kerülő gyakorlási formákat. Az iskola Playing English néven külön játék-koncepciót fejleszt folyamatosan.

Kompetencia-központú tanítás
A tanulási folyamat során rendkívül fontos, hogy a tanuló képesnek érezze magát a nyelv elsajátítására, az egyes feladatok elvégzésére, az összefüggések megértésére.
A kompetencia érzés felépítése összetett feladat, amely összefügg a fejezetben tárgyalt alapelvek szinte mindegyikével. Ezért itt csak néhány olyan szempontra mutatunk rá, amely általánossága folytán máshol nem kerül részletezésre.
Az egyik leggyakrabban elkövetett tanári tévedés a hibafelderítő feladatlapok, -tesztek készítése. Gyakran tapasztalható a tudás és a nem-tudás határmezsgyéjén mozgó feladat-kitűzés. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta kihívás adott esetben motivációs erővel is rendelkezhet, de aránytévesztés szinte kizárólag ilyen jellegű feladatok adása. Valójában a feladatok döntő többségének könnyen megoldhatónak kell lennie, a kihívást a megoldás módjának, a tanulóhoz közelálló témakörnek, az órai szituációnak, stb. kell jelentenie.
Felmerülhet az a gondolat, hogy a kompetencia-szerzés unalmas órákat, házi feladatokat jelenthet. A mindennapi életben azonban azt tapasztalhatjuk, hogy a meglevő ismeretek felmutatása, a tudásról való számadás a hétköznapi beszélgetésekben egyáltalán nem zavarja embertársainkat, sőt sokszor büszkeséggel tölti el őket. Ehhez hasonló szituációt kell teremteni a nyelvórákon is. Persze ezt nem lehet a szállodai szobafoglalás, vagy eltévedtem Budapesten- típusú olvasmányokra építeni. Olyan témaköröket kell találni, amelyek érdeklik a tanulókat, tanórán kívül is foglalkoznának vele.
Az egyébként száraz, unalmas, félelmetes nyelvtan is izgalmassá válik, ha a tanuló kompetensnek érzi magát benne. Ehhez azonban nagyon jól felépített módszertan és felkészült tanár szükségeltetik. Ameddigre az adott anyagrész unalmassá válna, be kell vetni a játékokat, kreatív gyakorlatokat. A projekt-jellegű tanítás szintén kompetenciát és érdeklődést biztosít az egyébként nem túl érdekfeszítő ismeretek elsajátítására.

Kapcsolódás
Általános tanuláselméleti összefüggés, hogy csak meglevő ismeteretekhez lehet új ismereteket társítani. Nem szabad úgy új szavakat, kifejezéseket, mondatokat, nyelvtani ismereteket tanítani, hogy azok a semmiben lógjanak. Nem elegendő emiatt például egy mondat jelentését egyszer ismertetni, majd utána idegen nyelven használni. Ez ugyanis nem asszociációt, hozzárendelést idéz elő, hanem gondolkodási tevékenységet. Alkalmas drillezési technikákkal előbb konszolidálni kell az ismeretet, csak utána lehet magától értetődően használni az órai beszédben, szóhasználatban.
A kapcsolódás feltétele megköveteli az átgondolt, az ismereteket egymásra építő tanmenet készítését.

Fókusztisztítás
Nem szabad, hogy a tanuló figyelmét egy adott ismeret elsajátítása során állandóan elvonják tudásbeli hiányosságai. Például, ha a tanuló a magyar nyelv tekintetében sincs tisztában az alany vagy az állítmány fogalmával, akkor nem az angol mondatok szórendjére fog figyelni, hanem megpróbálja megérteni, mit is jelentenek az említett nyelvtani fogalmak.
Fókusztisztításon tehát azt értjük, hogy felvértezzük a tanulókat mindazon előzetes ismeretekkel, melyek egy adott tudásterület, anyagrész zavartalan megértéséhez szükségesek. Így a tanulás fókusza mindvégig az általunk kitűzött célra összpontosulhat.

Előfeszítés
Nem tanulható megfelelő hatékonysággal egy ismeret, ha az adott jelenséggel először találkozik a diák. Ezért például az anglicizmusok, idiómák tanítása során nem törekszünk arra, hogy azokban csak ismert nyelvtani jelenségek legyenek. Egy egységként tanítjuk meg ezeket, magyar jelentésükkel együtt. (Tehát nem magyarázzuk el külön a szavak jelentését, a ragozást, stb. I love you = Szeretlek, és ennyi.) Később egy adott nyelvtani jelenség tanítása során ezeket a zárt lexikális egységeket részeikre bontjuk, megvilágítjuk, hogy milyen összefüggések alapján épülnek fel. Ezáltal mintegy előfeszítjük az adott tudásterületet ismeretkört (,vagyis fogékonyabbá tesszük a tanulót annak elsajátítására). Mivel a kapcsolódás így könnyebben megtörténhet, az adott ismeret elsajátítása lényegesen kevesebb fáradságba kerül.

Konszolidáció, visszaidézés, megfelelő számú ismétlés
Minden tanórán tárgyalt ismeret idővel feledésbe merül, ha nem kerül elégséges alkalommal bevésésre, illetve a későbbiek során nem használjuk. Szintén a felejtést segíti elő, ha a tanmenetben nem kerül sor a rendszeres visszaidézésre. Akkor nevezhetünk jól konszolidáltnak egy ismeretet, ha felidézése nem kerül erőfeszítésbe, ha nem vonja el a tanuló figyelmét az aktuális óra anyagától.

Szegmentálás
A fókusztisztítás követelménye megkívánja, hogy a tanórán egyszerre csak egy ismeretterületre irányuljon a figyelem. A bonyolultabb anyagrészek ennek ellene hatnak. Ezért ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy ezeket hogyan lehet részeire bontani, szegmentálni. A szegmenseknek lényeges tulajdonsága, hogy önmagukban is zárt egységet képeznek. Nem szegmentálás tehát az, ha egy tananyagot mechanikusan két-három részre osztunk. Szintén szegmentálást igényelnek azok az ismeretek, amelyek kisebb egységek összekapcsolásával nagyobb egységeket képeznek (például szavakból épülnek fel a szóösszetételek, ezekből mondatokat, idiómákat képezhetünk). Ezeket hagyományosan egyszerre szokás megtanítani egy-egy témakör vonatkozásában, de valójában a konszolidáció szükségessége miatt előbb kell megtanítani a szókincset és csak ezután a mondatokat.

Elsajátítható mennyiségű ismeret
Ha valamely témakör, nyelvtani rész olyan nagy mennyiségű ismeretanyagot tartalmaz, hogy egyszerre történő befogadása nehézséget okozhat, tennünk kell ez ellen. Egy nagy kiterjedésű, megbonthatatlannak tűnő tananyag is könnyen feldolgozhatóvá válik megfelelő előkészítés után. Ilyenkor minden olyan ismeretet elő kell feszíteni, kapcsolni kell, amelyre a tanuló meglevő ismeretei alapján képes.

Integrálás
Az angol nyelv egésze felbontható különböző részegységekre. Tanártól és tankönyvtől függ ezek száma, a felosztás logikája. Praktikus okokból ezeket a részegységeket szokás megtanítani, tanmenetbe illeszteni. Szükséges tehát, hogy az oktatás során ezek a tudásdarabok egységes egésszé, az angol nyelv ismeretévé álljanak össze. Léteznek továbbá olyan nagy tanulási egységek, amelyeket kellő alapossággal és mélységben nem lehet néhány tanóra alatt elsajátítani (ilyen például az igeidők rendszere). Ugyanakkor kívánatos, hogy a tanulók fejében ezek ez ismeretek is egységes egészként jelenjenek meg. Integrálás alatt azt érjük, hogy: 1. áttekintjük a teljes rendszert a részletek, kivételek taglalása nélkül 2. konszolidáljuk az áttekintő ismereteket 3. részletes megismerés során elmélyítjük, kiegészítjük, árnyaljuk tudásunkat 4. összefoglaló áttekintés során immár a rendszert a maga teljességében ismerjük meg.

Patternek használata
Az ember általában nem szereti, ha percről-percre kihívások, döntési helyzetek elé kerül. Hétköznapi cselekvéseit is előítéletek, viselkedési minták irányítják. Az angol tanulása során a patternek, vagyis az olyan mintamondatok (esetenként szóösszetételek) szolgálják a tanuló tehermentesítését, melyekben egy vagy több szó, szócsoport kicserélhető.
Tudatosítani kell a tanulókban, ha egy mondat pattern jellegű, de azt is, ha nem az. Elkerülendő ugyanis a helytelen mondatképzés.

Kontraszt-képzés
El kell kerülni, hogy bizonyos látszat-összetartozások, analógiák miatt sok hasonló, nem túl érdekes témakört, ismeretet egymás után tanítsunk. Ez ugyanis lapossá, egysíkúvá teheti az órákat. Az új ismeretek ilyenkor nem emelkednek ki kellőképpen az eddigi tudás tömegéből.
(Többek között ezért tartjuk elkerülendőnek a tini-történetekre, egy család körüli eseményekre épülő tankönyveket, tananyagokat. A sok egymáshoz hasonló szó, mondat, ismeret nehezen tanulható, nem differenciálódik jól a tanuló agyában.)

Változatosság
Figyelnünk kell arra, hogy a tanuló akkor motivált megfelelően, akkor irányul figyelme kellőképpen a nyelvtanulásra, ha eléggé érdekesek, újszerűek számára a témakörök, gyakorlatok. Nem csak megfelelő kontrasztképzéssel kell ezt elérnünk, hanem módszertani eszközökkel is, többek között a Playing English Nyelviskola által készített segédanyagokkal, feladatokkal.

Élet-közeliség
Senki sem szereti, ha olyan dolgokról kell beszélnie angolul, amelyek témája magyarul sem érdekli. Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy van jónéhány olyan témakör, amely szinte minden embertársunk érdeklődését felkelti (közbiztonság, adózás, életkörülmények, stb.). Ha ilyen ismeretek mentén képezzük a szókincset, kifejezés-repertoárt, akkor lényegesen hatékonyabban rögzülnek az ismeretek. Emellett a tanuló olyan ismeretek, patternek birtokába jut, amellyel azonnal kommunikálni tud az anyanyelvi beszélőkkel.
Amennyiben egy adott tanmenet alapján oktatunk, fel kell deríteni, hogy milyen lehetőségeink vannak az ismereteket a mindennapi eseményekhez kapcsolódóan tanítanunk.

Interferencia-kompenzálás
Jónéhány olyan jelenség található az angol nyelvben, amelyben a tanulót anyanyelvi ismeretei, az anyanyelv logikája megzavarhatja (elöljárók, névelők, stb.). A nyelvtanárok sokszor ezt a jelenséget használják fel a tanulók tudásának felmérésére. Valójában a nyelvtanárnak az óravázlat összeállítása során figyelnie kell arra, hogy milyen interferencia-jelenségek léphetnek fel egy adott ismeret kapcsán. Ezeket alkalmas eszközökkel közömbösítenie kell. Sokszor fel is kell hívni a tanulók figyelmét ezekre a buktatókra.

Alkalmas eszközök használata
Sokszor az adott tankönyv és a nyelvtanár irodalmi tájékozottsága határozzák meg, hogy egy konkrét anyagrész, ismeretterület milyen szemléltető eszközök, segédanyagok felhasználásával kerül elsajátításra. Ennek kiküszöbölésére össze kell gyűjteni ezek teljes készletét, hogy a tanár szabadon választhassa ki közülük a számára leghatékonyabbakat.

Stresszkerülés
Általános tapasztalat, hogy a tanulót a nyelviskolákban nehéz feladatok elé állítják, ezért kihívásnak, időnként erőn felüli vállalkozásnak érzi a kitűzött célt, amely általában a nyelvvizsga, a felvételi vizsga, illetve a hatékony kommunikáció angol nyelvű környezetben. Tapasztalataink szerint számos esetben hatékonyabb a játékos tanulás, a stresszt kiváltó alkalmak, feladatok tudatos kerülése. Ez a tanulók terhelését csökkenti, a tanuló motivációját, tanulásra fordított idejét növeli.

Rutinszerzés
Minden készség kialakulásához idő és gyakorlás kell. A nyelvi készségek kialakulásához is. A nyelviskolák piaci versenye sokszor teljesíthetetlen ígéretekhez vezet.
A gyors haladás igénye a tanulók részéről természetes. Ugyanakkor a megalapozatlan, kellő mennyiségű gyakorlást nélkülöző ismeretek hamar a feledés homályába vesznek. Ha olyan alapismeretekkel történik meg ez, amelyek később nélkülözhetetlenek a továbbhaladás szempontjából, megakadhat a nyelvtudás fejlődése.
A tanulók pénztárcájának kímélése érdekében lehetővé tesszük, hogy a rutinszerzés nagy része a nyelvórák keretein kívül történjen. Házi feladatokkal, gyakorlókártyákkal, nyomtatott és internetes olvasmányokkal, tesztekkel, nagy mennyiségű hanganyaggal tesszük változatossá az otthoni gyakorlást.
A gyakorlás, rutinszerzés mennyiségét a tanult ismeretek fontossága alapján súlyozzuk. Az alapismeretekre rendszeresen visszatérünk.
Nyelviskolánk minden tanórához a tanóra időtartamával megegyező időigényű otthoni gyakorlófeladatot biztosít. Ezen felül a tanulók kérhetnek további feladatokat, gyakorlólapokat, olvasmányokat. Nyelviskolánk több ezer saját készítésű feladatlappal, teszttel, kártyakészlettel rendelkezik a gyakorlási igények kielégítésére. Ismerjük és jó szívvel ajánljuk tanulóinknak az egyes szókincs- és nyelvtani témakörökhöz tartozó igényes internetes forrásokat is.

Tanulás közbeni indirekt taneszköz-fejlesztés
A tanárnak figyelemmel kell lennie arra is, hogy az önálló feladatmegoldást igénylő, nagyobb feladatok (kiselőadások, projektek, fogalmazások, definíciók, stb.) kitűzésekor egyben az iskola eszköztárát is gyarapítsa. A megfelelően kontrollált, esetenként kijavított írásműveket a következő csoportok oktatása során felhasználhatjuk, ezáltal jelentős előkészületi munkát és időt takaríthatunk meg.

Minőségbiztosítás
Nem bízhatjuk a véletlenre, tanári képességeinkre, hogy egy tanuló vagy egy csoport hogyan halad tanulmányaiban. A minőségbiztosítás érdekében standard feladatlapokon, értékelő íveken kell ellenőrizni munkánk hatékonyságát. A nagyobb, összefüggő tanegységek, nyelvtani részek tanításának megfelelő előkészítése is megköveteli az előzetes tájékozódást, kontrollt.